Csomó dolog történik, de sajnos kevés időm van róla beszámolni. 35 emberre főzünk Dan távozása óta valódi szakács nélkül, ami eleve nagy kaland, persze azért jó fless. A maradék időben meg hesszelek a környéken,  és olvasok. Net is elég random módon van a házban. Áram csak napelemből van, de mivel ilyen sokan vagyunk estére lemerül és délig nem is töltődik fel újra.

Mostmár hozzászoktam, hogy ennyien vagyunk és jobban összebarátkoztam néhány capoieristával.
Amúgy mint megtudtam a campet valami világhírű brazil edző vezeti (Papa Mestre Leguas), tényleg őrület miket tud csinálni, guglizzátok meg. És mindössze 34 éves.
Mondjuk nekem kicsit sok, mindig 100m-ről tudnom hol van, mert bárhol jár üvöltve magyarázza a frankót valakinek. Amúgy nagyon érdekes sport ez a capoiera, zenélnek mindenfélén, dobolnak, énekelnek, táncolnak, harcolnak, erősítenek. Nem tudtam, hogy ennyire sok minden ötvöződik benne.

Ma lesz A party Casalinoban. Erről az estéről hallok Georgetól amióta csak megérkeztem. George 28 éves és most 10. éve szervez mindenféle retreatet és campet Casalinoban. Szóval ma ünnepeljük meg a camp 10 éves évfordulóját, és ezt annyira komolyan vesszük, hogy George csak erre az alkalomra meghívott valami menő Göttingeni DJ-t zenélni.
Ja, és meghívta az egész völgyet is ünnepelni. Fogalmunk sincs hányan fognak eljönni, mindenesetre most kaptam meg az ukázt 10 kiló pizzatészta gyúrására és 3 vödör Mojito elkészítésére.
Mivel ilyen sokan vagyunk, kenyeret is sütünk majd minden nap. Volt pár elhibázott próbálkozásunk új kedvenc önkéntes barátommal, Ashley-vel, de mostmár jobb kenyeret sütünk, mint amit a pékségben kapni. Elburjánzott professzionalizmusunkban mindenféle új ízesítéssel, alakkal es díszítéssel szórakoztatjuk magunkat. Erre elég büszkék vagyunk. És igazi vékonytésztájú kurvajó pizzát csinálunk.
Mostmár tüzet is pár perc alatt gyújtok bárhol eső után is. Ezzel az első nap pontosan másfél órát baszakodtam az idegösszeomlás határán.

Pár embernek meséltem Andrásról, és meglepően jólesett megosztani a fájdalmamat másokkal. Egyrészt kicsit azt éreztem, hogy feleződik a súly a vállamon, másrészt megtapasztaltam, hogy szinte mindenkinek van köröttem hasonló története és átérzik, miben vagyok most. Ettől kevésbé érzem magam egyedül. Grega, egy szuperjófej görög capoiera edző csajszi mutatott nekem egy légzéstechnikát, amit akkor használt, miután a bátyja meghalt drogtúladagolásban. Grega ekkor 8 hónapos terhes volt. Sokat segített nekem.
Van 2 görög is a csapatban. Grega lazán kezeli ami Görögországban történik. Amikor a kolostorhoz kirándultunk vicceskedett is vele, hogy elviszi minden euró-ját, mivel valszeg Görögország úgysem lesz már az euró zóna tagja, mire visszaérünk. A másik srác teljesen ki van készülve, esténként sír az idegességtől és csak járkál fel alá. Annyira sajnálom szegényt. Egyszer odamentem hozzá és csak szó nélkül nagyon megölelgettem.
Amúgy lassan 3 hete nem volt pénz a kezemben, szerintem gyerekkorom óta nem volt velem ilyen.
Most indulnom kell szerveződni a partira.
Összeszedtem a jobb random képeket mindenhonnan amit találtam.